Nílus püspök húsvéti üdvözlete

„Feltámadt Krisztus halottaiból, föloldá a halál kötelékeit,

a földnek nagy örömet hirdetett, egek énekeljétek az Isten dicsőségét.”

(7. hangú sztihira)

Krisztusban szeretett testvéreim!

 

Különleges vággyal és szomjúsággal várjuk „az ünnepek királyi és uralkodói ünnepét. az ünnepélyek ünnepélyét”, ezt a kegyelemteljes és áldott ünnepet, a mi Urunk és Istenünk, Jézus Krisztus feltámadását. Húsvétra mindig különleges módon készülünk: megtéréssel és a szív töredelmességével. A feltámadás ünnepét időről-időre másként éljük meg, lehet azért, mert minden egyes ünneppel egyre közelebb kerülünk a feltámadott Krisztussal való mennyei találkozáshoz.

Az Úr Jézus Krisztus feltámadásának az örömhíre hihetetlen gyorsasággal terjedt el övéi között, hogy aztán minden olyan emberhez eljusson, aki nyitott szívvel fogadja. Az ókori zsidó és görög irodalomban az „evangélium” szó szabadulást jelent, a szó legmélyebb értelmében, azok számára, akik azt elfogadják. Lényegében ez a támadó ellenség legyőzését, az elnyomásból, az ostromból, az életveszélyből való szabadulást jelentette. A kikiáltó hírül adta a város lakóinak, akik már szorongva várták. Az evangélium, a győzelem híre, óriási örömmel és gyorsasággal terjedt. Ez az örömhír a felszabadított város megmentett lakóinak az örömteli ünneplés kezdetét is jelentette. Jézus Krisztus az ő húsvétjával legyőzte a támadó és kegyetlen ellenséget, amely ostrom alá vette és gyötörte az ember szívét, attól a szomorú pillanattól kezdve, amikor rászedte Ádámot és Évát, akik elfordultak Teremtőjüktől.

Aranyszájú Szent János kereszteltekhez írt katekézisében így beszél Isten Fiának hatalmas győzelméről. „Te nem láttad a fáraónak és hadseregének vízbefulladását – de láttad a Sátánt a habok közt, teljes fegyverzetével, elmerülni. Az izraeliták átkeltek a tengeren – te átkeltél a halálon. Ők kiszabadultak Egyiptomból – te megszabadultál a gonosz lelkektől. Az izraeliták ott hagyták idegenben a rabságot – te pedig elvetetted a bűn sokkal szomorúbb rabságát.” Ezért a Liturgiában használt proszforán (áldozati kenyéren) a „Jézus Krisztus a győzedelmes” felirat van, amely a megszentelés szavaira a győzedelmes Krisztus testévé lesz. Az Isteni Liturgián való részvételünkkel nem csak a feltámadott Krisztust dicsőítjük, de szívünkbe is fogadjuk őt, és eltelünk az ő dicsőséges győzelmének erejével. Jézus Krisztus pászkája az ő nagy győzelme a bűn és hazugság atyja felett. Aranyszájú Szent János aláhúzza, hogy mindenki személyesen vesz részt Jézus Krisztus győzelmében, és részesedik annak gyümölcseiből. Ezért óriási jelentősége van a bűnbánat és a szentáldozás szentségének, amelyre az Anyaszentegyház hív minket nagyböjt időszakában.  

Egyházunk másik nagy tanítója, Szent Ágoston, húsvét éjszakáján ezt mondja a keresztelkedőknek: „Hozzátok fordulok, újszülöttek, Krisztus gyermekei! Az egyház új utódaihoz. Ti az Atya kegyelme vagytok, az Anyaszentegyház gyümölcsei, szent hajtás, új közösség, a mi tisztességünk virágai, munkánk gyümölcse, örömünk és jutalmunk, ti mindannyian, akik az Úrban vagytok!” Mondhatjuk, hogy a mennyei Atya kegyelméből mi  a Munkácsi Egyházmegyei gyermekei vagyunk, amely az egyetemes egyház élő sejtje, amely történelmének gyönyörű jubileumait ünnepli ebben az évben. Teljes szívvel adjunk hálát az irgalmas Istennek ezért a nagy ajándékért, és kérjük a feltámadott Krisztust, hogy továbbra is vezessen bennünket a hit, remény és szeretet útján.

Krisztus feltámadásának nagy ünnepén engedjétek meg, hogy szívélyesen átöleljek mindenkit: családjaitokat, mindazokat, akik egyedül vannak, akik elvesztették szeretteiket, a betegeket, a nehézséggel küzdőket. Kívánok mindnyájatoknak erős hitet Jézus Krisztusban, és annak reményét, hogy a Feltámadott kiterjeszti óvó kezét családjaink és népünk felett.

Feltámadt Krisztus! Valóban feltámadt!

Szeretettel és áldással:

Nílus püspök OFM, apostoli kormányzó