Pásztorlevél Krisztus születésére Őkegyelmessége Theodore püspök és Neil püspök

FŐPÁSZTORI ÜDVÖZLET 2025 KARÁCSONYÁN

“A család, amely együtt imádkozik, együtt is marad.”

Szent Bernát

Krisztusban kedves Testvérek!

Krisztus születik! Dicsőítsétek!

1. „Velünk az Isten, értsétek meg, nemzetek, és térjetek meg, mert velünk az Isten!”

Egyházunk minden évben elvezet minket a betlehemi jászolhoz, hogy emlékeztessen arra: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3, 16). Tiszteletreméltó Fulton Sheen püspök azt mondta, hogy az isteni születés „az a pillanat, amikor az éjszaka csendjében Isten lehajolt a földre, és megcsókolta az emberi természetet”. Ezért beszél az Evangélium olyan áhítattal és egyszerűen a történelem legnagyobb eseményéről: „és megszülte elsőszülött Fiát... és jászolba fektette” (Lk 2, 7). Isten az ember történetébe nem erőszakkal, nem bölcselkedő érvekkel, nem hatalomvággyal lép be. Csendesen jön a jászolhoz. Abba a világba, amelyben nincs számára hely, Isten úgy jön el, mint aki emberi szívekben keresi a helyét, nem pedig palotákban.

Isten emberekhez való eljövetele nem ideális körülmények és feltételek között történik. Abban a pillanatban lép be az emberiség szívébe, amikor erre a legnagyobb szükség van. Ezért az Isten ma nem a gondtalanság csendjében jön népünkhöz, hanem a megsebzett szívekben, amelyek vigasztalást keresnek a háború keserves időszakában, amely az orosz agresszor kezével szakítja szét Ukrajna szenvedő testét. Isten az eljövetelével nem szünteti meg a nehézségeket, hanem belép azokba, hogy velünk legyen, és hogy tudatosíthassuk magunkban és őszintén kimondhassuk: „Velünk az Isten!”.

2. „Az angyal ezt mondta nekik: »Ne féljetek! Íme nagy örömet hirdetek nektek, amely az egész népnek örömére lesz« (Lk 2,10). Nagy megpróbáltatások idejét éljük, amikor sokan éreznek fáradtságot, kimerültséget, a bizalom válságát, amikor a háború szomorú eseményei vagy a botrányos politikai hírek megsebezik lelkünket és elkedvetlenítenek minket. De éppen most nem engedhetjük meg, hogy ezek az árnyak elhomályosítsák azt a fényt, amelyet a Remény Jubileumi Évében átéltünk. Történelmünk nagyon felelősségteljes pillanatát éljük, amikor meg kell őrizni országunkat, nem adva fel méltóságunkat, és nem veszítve el lelki erőnket. Ezért ma szívünk arra szólít fel, hogy ne adjuk fel, ismét mozgósítsuk erőinket, amint a nép egységesen tette azt a háború kezdetekor. A remény nem a valóság elől való menekülés, hanem Isten látásának a képessége, aki a valóság közepette működik, még olyan nehéz helyzetben is, mint a háború. Nem engedhetjük meg, hogy a kétségbeeséssel és kiábrándultsággal romboljuk le a jubileumi év gyümölcseit. Az Istenbe vetett remény a belső védelmünk, amely ma népünket erősnek tartja meg.

3. „Azután bementek a házba, meglátták a kisgyermeket…” (Mt 2, 11). Isten a családon keresztül és a családért jön a világba. A családot választja jelenlétének első helyéül. Nem magányosan jön. Egy kicsi, szerény, egyszerű családba születik. Ez azt jelenti, hogy üdvösségünk útja mindig a szereteten, az egységen és a kölcsönös jelenléten át vezet. A Szent Családban nem volt gazdagság, de volt szeretet. Nem volt kényelem, de volt bizalom. Nem volt anyagi biztonság, de volt Isten jelenléte és a keresztény remény.

4. „A világosság a sötétségben világít, de a sötétség azt nem fogta föl” (Jn 1, 5). Végéhez közeledik a Remény Jubileumi Éve is, amelyet az egész egyetemes Egyházzal együtt éltünk meg. Ez volt az az időszak, amelyben különleges figyelemmel hallgattuk Isten reményt hordozó szavát. A remény nem egyszerű optimizmus, hanem Isten cselekvése a mi valóságunkban. És éppen ebből a reményből, amelyet Isten a jubileumi év során elültetett szívünkbe, születik meg a következő lépés – a Család Éve, amikor a remény láthatóvá válik a szeretetben, az imádságban és a kölcsönös jelenlétben. Ezért a következő évet egyházmegyénkben a családnak szeretnénk szentelni, amely az Isten emberről szóló tervének középpontja. Karácsony fényében ünnepélyesen szeretném meghirdetni Munkácsi Egyházmegyénkben a CSALÁD ÉVÉT, amely január 11-én, Vízkereszt utáni vasárnapon kezdődik, és karácsony utáni vasárnapon, 2026. december 27-én fejeződik be.

A „Család Évének” lelki útmutatója és mottója Szent Bernát mondata legyen: „A család, amely együtt imádkozik, együtt is marad”.

Népünk egyik háborús sebe a család szenvedése, amelyet a veszteség, a halál és a különválás fájdalma jellemez. Egyházunk különleges szükségét érzi, hogy gondoskodjon a családokról, ahogyan ez történt az illegalitás éveiben, amikor a keresztény család az egyház menedéke volt. Amikor házaknál, titokban végezték az istentiszteleteket, a család lett a lelkipásztori munka központja. A család ereje nem abban rejlik, hogy a nehéz élethelyzetekben fizikailag együtt van, hanem abban, hogy együtt van Istenben. Ha a családtagok távol is vannak egymástól, az imádság létrehozza azt az egységet, amelyet a távolság sem tud lerombolni.

5. „Az Ige testté lett, és köztünk lakott” (Jn 1,14). Tiszteletreméltó Fulton Sheen püspök azt mondta: „Az oltáron a csendben születik újra Isten”. Az Eucharisztiában ugyanazt a Titkot érintjük meg, amelyet a pásztorok és a bölcsek. Az Eucharisztia a családok erőforrása. Megtanít minket arra, hogy fogadjuk be szívünkbe Jézust, valamint egymást, hogy legyünk türelmesek, hordozzuk egymás terhét, és helyezzük Istent kapcsolataink középpontjába.

Ennek a nagy Misztériumnak a fényében atyai szeretettel szeretnénk imádságunkkal körülvenni egyházmegyénk minden családját: azokat a családokat, akik együtt ünneplik a karácsonyt, és azokat, akiket a háborús körülmények elválasztanak egymástól; gyermekeket, fiatalokat és időseket; azokat, akik szeretteik elvesztését élik át; a betegeket és a sebesülteket; azokat, akik másokért viselik a felelősség terhét; és minden katonát, védelmezőinket, akiknek az ünnepi asztalnál a család körében mindig ott van a helye.

A Betlehembe jött Úr lépjen be otthonaikba! Töltse meg azokat békével, gyógyítsa meg lelki és testi sebeiket, erősítse meg a szeretetet, egyesítse a szíveket, és adjon erőt, hogy mások számára világosság legyenek!

Krisztus születik! Dicsőítsétek!

Főpásztori áldással:

Tódor megyéspüspök

Nílus segédpüspök